Mittó Gabi, az erdőkertesi Befogad-LAK Állatmentő Alapítvány vezetője 2010 óta foglalkozik kutyák rehabilitációjával, szocializálásával, valamint az ebek örökbeadásával. Mindemellett az országos Állatvédőrség tagja. Annak is örömteli lehet megtapasztalni a mindennapokban, hogy egyre nagyobb hangsúlyt és figyelmet kap az állatok védelme, akinek nincs otthon vagy a közvetlen környezetében háziállat, házi kedvenc. A felelős állattartás, a róluk való gondoskodás, a bajba jutott kis kedvencek szakszerű és hatékony ellátása tavaly decemberben újabb szintet lépett: állami forrásokból másfél milliárd forintos támogatást kap az állatvédelem. Arról, hogy mit jelent a mindennapokban a kóbor, magukra maradt kis kedvencekről való szakszerű és felkészült gondoskodás, az elhivatott és fáradhatatlan Mittó Gabit kérdezte lapunk.

– Honnan a kutyák iránti önzetlen szeretete és végtelen odaadása?
– Gyermekként mindig kutyára vágytam, de a szüleim ellenezték azt. Két gyermekkel a belvárosban éltünk, amikor örökbe fogadtam egy németjuhász keveréket.

– Így érthető, hogy a költözés gondolata folyamatosan érlelődött. Mikor döntötték el, hogy váltanak és hátat fordítanak a belvárosnak?
– Nyolc éves volt a kutyánk, vagyis 1998-ban költöztünk Erdőkertesre. Sajnos ezt követően egy évvel valaki megmérgezte a kedvencünket. Ez egy nagyon fájó emlék azóta is.

– Ekkor határozta el, hogy az erdőkertesi kutyák védangyala lesz?
– Igen, elmondhatjuk, hogy akkor, illetve azóta kezdtem el felfigyelni komolyan a nehéz sorsú jószágokra.

– Emlékszik még az első mentettjére?
– Hogyne, tíz évvel ezelőtt, 2012-ben vettem magamhoz az első kutyát. Kiderült, hogy számos szocializációs probléma miatt örökbeadhatatlan, végül nálam ragadt. Ugyanígy, nem sokkal később egy másik társa is hozzám került, akit a gazdája tengerimalacra cserélt volna.

– Hogyan vált hobbiból hivatássá a mentés?
– Több mint tíz évig, 2001-től 2013-ig dolgoztam a helyi okmányirodában, jól ismert akkoriban a jegyző. Tudta, hogy az állatmentés megszállottja vagyok. Emlékszem, azzal hívott fel, hogy nem tudnak mit kezdeni egy ház előtt vödörben hagyott kölyökkutyával. Előbb településőr lettem, majd közterület-felügyelő.

– Saját házának udvarán alakította ki rendhagyó menhelyét, éjjel-nappal kutyák között él. Miért?
– Minden vágyam, hogy létrehozzunk egy, a jelenleginél komfortosabb menhelyet. Csakhogy ehhez támogatókra van szükségem. Kezdetben a saját fizetésemből finanszíroztam a működést, ma már az alapítványi adományok és a személyi jövedelemadó egy százaléka jelent némi garanciát a folytonosságra.

– A tapasztalatok szerint hány kis kedvenc kerül családhoz, milyen az örökbefogadási hajlandóság?
– Elmondhatjuk, hogy a tendencia azt mutatja: évente huszonöt-harminc kutya is gazdára tud találni. Én mostanában az idős, beteg, kiszolgáltatott állatokra fordítom a legnagyobb figyelmet. Magamhoz veszem őket és keresztszülőket keresek számukra. Ez azt jelenti, hogy a párok havi ötezer forint felajánlásával támogathatják kis védencüket.

– Szakértő szemmel hogyan látja, hol kell még erősíteni a felelős magatartást? Mivel tudjuk segíteni a bajba jutott négylábúakat?
– Bár már tíz éve kötelező a házi kedvencek mikrocsipes azonosítása, az állatok többsége azonban még mindig nem rendelkezik ilyennel. Pedig ez nem pusztán az elszökött, elkóborolt jószág hazajuttatását könnyíti meg, hanem például a veszettség elleni védőoltást is kizárólag ennek birtokában igényelheti évről évre az állat gazdája. Napjainkban is több tucat kutyát fogunk be, csak tavaly félszáz ebet szedtünk össze az utcákról, háromnegyedüket a csipnek köszönhetően visszavittük az otthonába, tizennégy jószágot a saját költségünkön ivartalanítottunk és csipeltettünk.

– Milyenek a tapasztalatai, mekkora jelentősége van annak, hogy ne csak kizárólag a felelős kutyatartás, hanem tágabb értelemben a felelős állattartás fontosságát is hangsúlyozzuk?
– Egyformán jelentős és fontos kérdés a megfelelő állattartás is. Sokan tartanak házi- vagy haszonállatot a településen, noha nincsenek tisztában a jószág igényeivel, valamint a tartás szabályaival. Nagyon fontos, hogy ez megváltozzon, és felkészülten, hozzáértéssel gondoskodjon minden állattartó a jószágairól, házi kedvenceiről.