A borokról sokszor hallunk nehezen értelmezhető meghatározásokat, amelyektől nem ritkán megretten az, aki nem végzett el valamilyen borkurzust. Nem kell azonban borszakértőnek lenni ahhoz, hogy szeressünk és élvezzünk egy-egy pohár bort, hiszen néhány egyszerű tudnivaló birtokában könnyebben tudunk választani a boltok polcairól, valamint élvezetesebbé is tudjuk tenni az italunkat. Borismereti sorozatunk negyedik részében segítünk megkülönböztetni a valódit a hamistól.

Mióta az emberiség bort készít, a világ bármely pontján előfordulhatnak olyan változatok, amelyeket kisebb-nagyobb mértékben feljavítanak azért, hogy azok finomabbak – ezáltal pedig kelendőbbek – legyenek a fogyasztók számára. Annak érdekében, hogy ne „mérgezzük” szervezetünket, és hogy másnap ne fejfájással ébredjünk, érdemes minőségi bort fogyasztani.

Nem győzzük hangsúlyozni a tudatos és minőségi borfogyasztás fontosságát! De mi alapján döntsünk a boltok polcai előtt tétován álldogálva, ha kiváló minőségű bort szeretnénk vásárolni?

A borral régebb óta komolyan foglalkozókban felmerül a kérdés, hogy egyáltalán vásároljunk-e bort szupermarketben. Természetesen vehetünk a vegyesboltban is, viszont sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, ha borszaküzletbe megyünk, ahol szakképzett eladók segítenek a döntésben, és egészen biztosan nem kapunk hamisítványt.

Sajnos az ár önmagában nem döntő tényező a bor valódiságát illetően, de azért azt elmondhatjuk, hogy a boltok alsó polcairól, párszáz forintért nem érdemes bort venni, mert úgysem fogjuk élvezni. Hódítanak az ezer forint alatti külföldi borok is, azonban viszonyuljunk óvatosan ehhez a szegmenshez is! Ha ugyanis levonjuk a palack, a címke, a dugó, a szállítás, a kereskedő költségeit, akkor olyan csekély összeg marad, amennyiből természetes úton szinte lehetetlen egy palack tisztességes bort előállítani. Egyébként is mindig figyeljünk arra, hogy a szőlő származási helye és a bor palackozási helye között ne legyen nagy távolság!

Alapvetőnek tűnhet, de nem az: üvegpalackos bort vásároljunk! Kerüljük a PET palackban forgalmazott borokat, mert szinte kizárt, hogy az ital képes ezekben megőrizni a minőségét. Vásárlás előtt feltétlenül tanulmányozzuk át a címkét is, mert az is az igényességről tanúskodik. Ha a palackban valódi bor van, akkor a címke sem lesz foszladozó, ferdén, sebtében felragasztott, elírásoktól hemzsegő. A lelkiismeretes gyártók ezen sosem spórolnak!

Érdemes olyan bort választani, amelynek címkéjén származási helyként Magyarország van megjelölve, és a termelő, gyártó is korrektül adja a nevét a termékhez, nem bújik egy fantázianév mögé. Keressük meg a címkén a borvidék jelölését, és ha szerepel mellette az „oltalom alatt álló” jelző, akkor az minőségi garanciát is jelent.

Amennyiben szupermarketben vásárolunk, mindig keressük a frissebb évjáratokat, hiszen ezek nem hánykolódhatnak régóta a polcokon, vagy a raktárak mélyén.

A dugót természetesen nem tudjuk a boltban ellenőrizni, de otthon figyelni kell rá. A jó bort nem palackozzák műanyag dugóval. A minőségi bor parafa dugója gyümölcsillatú és semmiképpen sem áraszt dohos szagot. A parafa minősége eltérő lehet, de ha a dugó felbontáskor szétmorzsolódik vagy eltörik, akkor a gyártó spórolt ezen is, és ez már felveti annak a gyanúját, hogy talán a boron is. A bor bizalmi kérdés, neves gyártók az ilyet nem engedik meg maguknak. A csavarzár korábban egyet jelentett az alacsony minőséggel, ez ma már nem igaz, komoly borokat is zárnak le ily módon.

Illatban könnyen gyanút foghatunk, ha kellemetlen, festékvagy ázott kartonpapírszagú, de gyanús lehet az is, ha nem érzünk semmit. Ízében bajt jelent, ha keserű, gejl, rothadó gyümölcsökre emlékeztető, vagy ha összerántja a szánkat. Kevesen tudják, de az édes borok ízét könnyebb utánozni aromákkal, a száraz bor már önmagában nagyobb garancia lehet a minőségre. Ha tetszik a bor színe, kellemes az illata, és még ízlik is, akkor Nemesbor (Jókó Csaba rajza) valószínűleg jó minőségű bort választottunk!