Részlet Mesterházy Károly Településásatás Veresegyház-Ivacson című tanulmányából
„1974-75-ben Veresegyház község belterületének DNy-i peremén hétvégi telkek kimérésével új üdülő övezet kialakítását kezdték meg. Ezen a területen, a Folyás és a Sződ-Rákosi patak között fekvő homokhátságnak a Budapest-veresegyházi vasútvonaltól D-re eső részén, amelyet a régi gazdák Ivacsok néven ismertek, egy kisebb területet Templomhelynek neveztek. A Folyás magas partjának e kiemelkedő részén a szántásban sok kőtöredék és malter jelezte egy épület helyét. Az egykori szántók még beépítetlen felszínén Árpád-kori cserepeket lehetett találni. A parcellázásokkal egyidőben amatőr helytörténetkutatók ásatásba kezdtek a Templomhelyen. A jelenségek bonyolultsága, kő alapfalak hiánya, és így kutatásuk eredménytelensége láttán felhagytak az ásással, majd értesítették a Nemzeti Múzeumot a lelőhelyről. A személyes kapcsolatok megteremtése után a helytörténeti kutatásokat a községi tanács rendszeresen támogatta.
A felparcellázott területen 1976-ban kezdtük meg az ásatásokat (MESTERHÁZY 1977, 271). A helyszín a Harangkút és Ivacs utca sarkán levő telek, a Magyar Pamutipar Horgászegyesülétének tulajdona, helyrajzi száma 3824. A kő és maltertörmelékes felszínen az amatőr kutatók 3 5X5 m-es szelvénye látszott, de ezek közül csak a keleti mélyedt le 130 cm-re. Ez, mint később kiderült, a templom apszisának DK-i oldalát tette tönkre. Az épület falainak meghatározására két É–D-i irányú kutatóárkot ástunk, melyekben jól meglátszott a kiszedett kőfalak széles alapárka. A templom belsejében viszonylag bolygatatlan homokos barna talajt találtunk, amelyben nem voltak sírok. Ezért az első kutatóárkot É felé meghosszabbítottuk, de itt sem kerültek elő csontvázak. A továbbiakban megkíséreltük szelvényes módszerrel feltárni a templom alapfalmaradványait. Miután kiderült, hogy a kiszedett falak viszonylag nagy méretű templomot jeleznek, a szabályos szelvénykialakításról lemondtunk. Részben a korlátozott anyagiak, részben a munka ütemét lecsökkentő földátkarolások miatt csak a legszükségesebb mértékig ástuk ki a szelvényeket, és így alakult ki a feltárás szabálytalan határvonala. Feltárásunk módszere – Kovalovszki Júlia és Parádi Nándor tanácsa nyomán – a felület 60-80 cm mélységben való megnyesése után a rendkívül széles sávban jelentkező, törmelékkel betöltött alapárkok kitisztítása volt. Ezáltal kirajzolódtak az alapfalak árkánál jóval szélesebb, teknős »alapárkok«, melyeknek szélessége 140-150 cm, és mélysége 140-160 cm volt (4. kép 1-2). A második kutatóárokba már a templom Ny-i zárófalának belső oldala is beleesett, de ez csak a szelvényes feltárásnál derült ki. Végeredményben a templom szentélyének északi felét, a templom hajóját és a nyugati falhoz csatlakozó torony déli oldalát határozhattuk meg. Az apszis DK-i oldalát az amatőr beásás, a torony északi felét pedig a falak kőanyagának kibányászói tették tönkre. A templom falai kizárólag kőből épültek, téglatöredéknek nyomát sem találtuk. Az alapfalaknak csupán egy méteres szakaszát Ásatások a veresegyházi Templomhelyen (Részlet Mesterházy Károly Településásatás Veresegyház-Ivacson című tanulmányából) AZ EMLÉKEZÉS SZILÁNKJAI találtuk meg, a templomhajó ÉNy-i sarkát, ahol az alapfal vastagságát 105 cm-nek mértük. A fal belső szöglete épen maradt, de az egész tömb 45 fokos szögben észak felé dőlt (4. kép 1; 3-4). Ez az ÉNy-i falsarok mellett levő nagy és mély gödörrel együtt arra utal, hogy a falak ledöntése a fundamentum aláásásával kezdődött. Az alapfalakat módszeresen kibányászták, melynek során a bontási árkok a falak mindkét oldalán megbolygatták a talajt. A kibányászott kövek helyére befolyt a laza homok, s így alakultak ki a rendkívül széles és kissé teknős alapárkok.
A feltárás folyamán csupán három gyermek sírt találtunk, felnőtt temetkezésnek semmi nyoma nem volt.”
(Communicationes Archaeologicae Hungariae, 1983)
Az ásatások anyagi fedezetét Pásztor Béla, a Nagyközségi Tanács V. B. elnöke biztosította. A feltáró munkában nagy segítségemre volt Horváth Lajos, aki helytörténeti kutatásai során a lelőhelyet felfedezte és a későbbiekben az építkezéseket is figyelemmel kísérte. Támogatásukat e helyen is megköszönöm. [Eredeti lábjegyzet Mesterházy Károly írásából]
Településtörténeti kutatások Veresegyház határában
Veresegyház neve a régészeti szakirodalomban nem tartozik az ismertek közé. Az 1971-ben megtalált éremlelet előkerüléséig régészeti szempontból gyakorlatilag terra incognitának számított. 1970-től azonban tervszerű településtörténeti kutatások kezdődtek a község déli határában. A topográfiai munkák újabb területre való kiterjesztésével a régészeti lelőhelyek felderítése és feltérképezése is megkezdődött. A következőkben felsoroljuk az általunk kutatott fontosabb lelőhelyeket. A földrajzi meghatározások mellett röviden jellemezzük az ásatások és terepjárások anyagát, majd a felvetődő időrendi és településtörténeti kérdéseket foglaljuk össze.”
Mesterházy Károly – Horváth Lajos: Településtörténeti kutatások Veresegyház határában – részlet, Archeológiai Értesítő, 1983/1. szám
