A borokkal kapcsolatban sokszor hallunk nehezen értelmezhető meghatározásokat, amelyektől nem ritkán megretten az, aki nem végzett el valamilyen borkurzust. Nem kell borszakértőnek lenni ahhoz, hogy szeressünk és élvezzünk egy-egy pohár bort, azonban néhány tudnivaló birtokában könnyebben tudunk választani a boltok polcairól, valamint élvezetesebbé is tudjuk tenni italunkat. Borismereti sorozatunk második részében a tudatos kóstolás szabályaival ismerkedünk meg.

Először is szemügyre kell vennünk a bort. Ezt úgy tehetjük meg a legszakszerűbben, ha a poharat kissé megdöntve a fény felé fordítjuk. Miközben átnézünk a poharunkban lévő boron, megállapítjuk a színét, amelynek árnyalataiból, átlátszóságából már következtetni tudunk például a bor korára, fejlődési állapotára, testességére. Ilyenkor tudjuk megvizsgálni a buborékszerkezetet (ha van), illetve a bor tisztaságát, ugyanis előfordulhatnak parafadugóról levált darabkák, illetve szűretlen tételeknél leülepedett vagy lebegő seprőmaradványok. Ha megforgatjuk a bort a pohárban, és a falára tapadt folyadék csíkokba rendeződve csurog le, akkor a templomablak-jelenséggel van dolgunk. Minél jobban látni a csíkokat, annál erőteljesebb, magasabb alkohol- vagy cukortartalmú a borunk

Ezután következik a szaglással történő vizsgálat. Sokan vélik úgy, hogy a borról szerezhető információ hetven százalékát szaglásunkon keresztül kapjuk. Itt kell megemlíteni, hogy ha tehetjük, rögtön a kitöltést követően szagoljuk meg a bort. Ez azért fontos, mert bizonyos illatjegyek csak ilyenkor érzékelhetők, később már nem jelentkeznek. Ha az álló pohár borunkat megszagoltuk, utána vegyük kézbe és „lögyböljük”, azaz óvatosan forgassuk meg a pohárban, majd így is szagoljunk bele. Az illat intenzitására (erőteljes vagy visszafogott) könnyen tudunk következtetni, de kiérezni a leglényegesebb illatjegyeket már nehezebb feladat. Némi levegőztetés után szagoljunk bele újra, ugyanis szellőztetés során sokszor tisztul, egyértelműbbé válik az illat, valamint új illatjegyek is előjöhetnek. A bor aromái a szőlőből, az erjedésből és az érlelésből származhatnak. Ha szúrós vagy kellemetlen egy bor illata (például ecetes vagy dohos), az valamilyen borhibára utal. Ilyenkor rendszerint sajnos a hiba a bor ízében is visszaköszön, így ha hibás borral találkozunk, akkor azt természetesen ne igyuk meg! Nem árt tudni, hogy a szaglószervünk viszonylag gyorsan elfárad, így huzamosabb ideig nem is tudjuk vizsgálni az illatokat.

A szem és az orr után következik a száj. Ne felejtsük el, hogy az alkohol élénkítő, bódító hatása miatt érdemes óvatosan kóstolgatni! Kóstoláskor egy nagyobb korty bort forgassunk meg szájüregünkben úgy, hogy minden zugába eljusson, és nagyjából három-négy másodpercig tartsuk is a szánkban. Vonjuk le a megfelelő következtetéseket a legfontosabb jellemzők vonatkoztatásában: szárazság/ édesség (a bor maradékcukor tartalmától függ, ami ad az italnak egyfajta kerekséget), savak (mennyisége és minősége nagyban meghatároz egy bort, például az erőteljes sav összehúzza a nyelvünket), alkoholtartalom (a magas alkoholtartalom édeskés érzetet ad), tannin (ez a cserzőanyag a kóstoláskor összehúzó, szárító hatást kelt), hőmérséklet (a túlhűtött borban elvesznek az aromák, míg a melegebb bor savasabbnak, alkoholosabbnak tűnik), textúra (bársonyos vagy érdes), hosszúság (rövid, közepes vagy hosszú utóíz), koncentráció (ízbeli mélység), komplexitás (egyféle vagy sokféle ízt tartalmaz) vonatkozásában. Nem igazán jó, ha a fentiek bármelyike markánsan elkülönül a többitől, hiszen ezeknek összességben kell harmonikus képet, egyensúlyt mutatniuk.

A látvány-, illat- és ízjellemzők alapján már meg tudjuk alkotni az összképet, és végső soron úgyis ez marad majd meg bennünk, ha emlékeinkben visszaidézzük az adott tételt. Nem kell, hogy minden bort szeressünk, mindenkinek más tetszik, más ízeket szeret. Ez függhet nemtől, életkortól, tapasztalattól. Az ízlések elsőbbségéről nem érdemes vitatkozni. A jó bor szépen mutat, kellemes illatú és ízlik nekünk. S ha még egy érzékszervünket szeretnénk bevonni a kóstolásba, akkor ne felejtsük el megadni fülünknek a koccanó poharak csilingelő zenéjét.

Legyen kellemes élmény a bor kóstolása!