Alig nyolc év alatt százhetvenezren látták a 2014-ben alapított Veres 1 Színház előadásait a városban, ami egyúttal azt is jelenti, hogy folyamatosan telt ház előtt játszik a társulat. Évek óta elmondható, hogy Veresegyház lakosságánál jóval többen jönnek színházba hozzánk egy évben – mondta el a lapunknak adott interjúban Venyige Sándor igazgató, aki büszke arra, hogy egy remek közösséget sikerült összekovácsolni, amely baráti légkörben tud dolgozni. A társulat magját ugyanis olyan, a szakmájukat remekül ismerő és a munkájukat kiválóan végző színészek alkotják, akik nagyszerű emberek is egyben. Őket nevezi a színidirektor a Veres 1 Színház derékhadának.

– Honnan jött az ötlet, hogy színházat alapítsanak Veresegyházon?
– Amikor mi 2014-ben ideköltöztünk Kelet-Magyarországról a párommal, Zorgel Enikővel, akkor egy hét múlva már bementünk a polgármester úrhoz. Én 1989 óta színház környékén mozgok, voltam két színházban is dramaturg, jó néhány előadást rendeztem, és játszottam Nyíregyházától Győrig, Szegeden, Békéscsabán, sok helyen, a Madáchtól a József Attila színházig. Húsz évvel ezelőtt Németországban és Svédországban is részt vettem egy elég komoly musicalturnéban, amelyik három évig tartott. Szóval volt egy ilyen színházi múltam, majd pedig mindkettőnk életében történt egy változás, és akkor úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk Kelet-Magyarországot és itt, Budapest környékén, valamelyik kis településén csinálunk színházat.

– Miért épp Veresegyházat választották ehhez?
– Először igazából Gödöllőre akartunk költözni, egy barátom azonban megkérdezte: Miért nem jöttök inkább Veresre? Eljöttünk, megnéztük, és valahogy úgy alakult, hogy itt maradtunk. Egy eléggé átgondolt koncepció volt, hogy valahol Budapest környékén, az egyik kisvárosban szeretnénk színházat csinálni. Úgy terveztük, hogy elkészítjük az előadásokat, néhányszor eljátsszuk helyben, utána pedig országosan fogjuk a produkciókat utaztatni. Csak arra nem számítottunk, hogy ha egyszer itt elkezdjük – és egyből egy bérletsorral indítottunk –, akkor két hét alatt úgy fog elfogyni az összes bérlet, hogy augusztus 18-tól szeptember 5-ig megveszik az összeset. Volt, aki épp akkor ért haza a nyaralásból, és kikérte magának, hogy nem kaphat bérletet Amikor elment üdülni, még szó sem volt Veresegyházon színházról, mire visszaért, addigra meg már jegyet sem lehetett kapni. Így aztán egyik bérletes előadást indítottuk a másik után, az is gyorsan megtelt, és egyszer csak azt vettük észre, hogy nagyon jó fogadtatása volt Veresegyházon a munkánknak. Egy sikerdarabbal indítottunk, a Ne most, drágám!-mal, amit azóta már csaknem százszor játszottunk, helyben is és szerte az országban.

– Hogyan kezdődik manapság egy színházalapítás?
– Beballagtunk 2014 április elején a polgármester úrhoz, és azt mondtuk, hogy szeretnénk színházat csinálni Veresegyházon. Ő meg erre csak annyit válaszolt, hogy oké. Javasolta, hogy nézzük meg a művelődési házat, hogy alkalmas-e rá. Mi pedig megnéztük, és láttuk, amit láttunk: „ha valami alkalmas arra, hogy színházat csináljunk benne, akkor az a művelődési ház”. Így aztán „ráengedett” bennünket erre a dologra, és fél évvel később már az első bemutatónkat is megtartottuk, és az első évben tízezer nézőnk volt csak itt helyben. Ebből következik az is, hogy azokat a vendég- vagy tájelőadásokat, amiket országos szinten terveztünk, egyszerűen nem volt kapacitásunk még a következő évben sem megvalósítani. A második évben már három bérletsort, a negyedik évben négyet indítottunk, bevezettük a gyerekbérleteket, szépen haladt hát minden. Akkor már el tudtuk kezdeni a tájelőadásokat is játszani, 2017-ben pedig elindítottuk a Mézesvölgyi Nyár fesztivált, és ma már csaknem nyolcszáz lejátszott előadásnál, háromszázezer nézőnél, harmincegy saját bemutatónál tart… Jelenleg is műsoron tartunk tizennyolc produkciót, járjuk az országot, és mi szervezzük Pest megye legnagyobb színházi fesztiválját.

– Előadásaikban rendszeresen fellépnek országosan ismert népszerű színészek is. Az ő szerepeltetésük is a koncepció része?
– Igen, mert a néző általában a darab címére megy be a színházba, kisebb részben a szerzőre, de leginkább a színészre. Így aztán sztárokat, vagyis ismertebb, népszerűbb, de a szakmájukat magas szinten művelő kollégákat szoktunk felkérni a főszerepekre, de olykor mellékszerepekre is. Emellett pedig van egy nagyon dolgos és nagyon kiszámítható, megbízható derékhad a színházban, amelyik tulajdonképpen az első kapavágástól itt van velünk. Még a legelején abban egyeztünk meg – amikor még semmit sem sejthettünk arról, hogy sikerrel járunk-e egyáltalán a színházalapításban –, hogy akire mi számíthatunk a kezdeteknél, az számíthat majd ránk akkor is, ha mindez majd valamilyen irányban továbbfejlődik. Azt kell mondanom, hogy ha valamire a leginkább büszke vagyok – és amire igazán büszke lehetek – az éppen az, hogy olyan kollégákkal sikerült körbevennünk magunkat, akik egyrészt remek emberek, másfelől pedig a szakmájukat remekül ismerő és a munkájukat remekül végző színészek. Nagyon jó baráti társaságot, baráti légkört sikerült kialakítanunk. Ez nagyon fontos, és nagyon örülök, hogy ezt sikerült megvalósítanunk.

– Az, hogy még az induláskor egy-egy nyaralás miatt maradtak le többen is a bérletvásárlás lehetőségéről, azt is jelzi egyúttal, hogy a színházalapítással egy valós igényre sikerült rátapintani?
– Igen, mert a reális igény az volt, hogy így már nem kell bemenni Pestre, ha színházat akarnak látni az emberek. Nekünk a minőségbiztosításunk is egyben, hogy egy budapesti nívóval kell csereszabatos minőséget nyújtanunk a közönségünknek. Mert ha valaki eljön ide, és azt mondja, hogy ez nem olyan, akkor legközelebb majd inkább bemegy Pestre bármelyik színházba. Ha viszont olyat tudunk neki adni, ami csereszabatos azzal, amit bent láthatna, akkor megörül annak, hogy nem kell bemennie. Hozzátartozik ehhez persze az is, hogy a veresiek nagyon büszkék arra, hogy van saját színházuk, és azt fenn is tudják tartani. Nagyon fontos ugyanis, hogy telt házzal játsszuk az előadásainkat a kezdetek kezdetétől.

– Mindez a műsorpolitikára is kihatással van?
– Természetesen, hiszen ha bármelyik vidéki színháznak megnézzük a műsorpolitikáját, azt látjuk, hogy klasszikus népszínházi repertoárral működnek. Mi sokféle, javarészt mégis szórakoztató, populáris előadásokat kínálunk a közönségnek. Ugyanis az az egyik elvünk, hogy a színház elsődleges funkciója a szórakoztatás, azt azonban magas színvonalon kell megvalósítani. Igényesen is lehet ezt művelni. Úgy gondolom, hogy sokkal szívesebben termeli másnap a GDP-t a polgár, ha előző esete halálra röhögi magát, mert jól szórakozik a színházban. Így aztán a repertoárunk is inkább szórakoztató, de a paletta persze jóval szerteágazóbb.

– A helyi reakciók visszaigazolják ezeket az elképzeléseket?
– Itt helyben hét és fél év alatt volt százhetvenezer nézőnk. Szerintem ez azt jelenti, hogy igen. Évek óta elmondható, hogy Veresegyház lakosságánál többen jönnek színházba hozzánk egy évben.

– Sikerült tehát bevonzani más településekről is a publikumot?
– Túl azon, hogy bérleteseink vannak, a környező településekről is nagyon sokan látogatják az előadásinkat, főként Gödöllőről, Őrbottyánból, Erdőkertesről, Szadáról vagy Dunakesziről.

Kiemelt kép: Lethenyei László felvétele