A borokról sokszor nehezen értelmezhető meghatározásokat hallunk, amelyektől nem ritkán megretten az, aki nem végzett el valamilyen borkurzust. De nem kell borszakértőnek lenni ahhoz, hogy szeressünk és élvezzünk egy-egy pohár bort, azonban néhány tudnivaló birtokában könnyebben tudunk választani a boltok polcairól, valamint élvezetesebbé is tudjuk tenni italunkat. Borismereti sorozatunk első részében a szervírozás szabályaival ismerkedünk meg.

Nemcsak akkor jó a bor, ha parafadugós! Közkeletű tévedés, hogy a csavaros kupakkal rosszabb minőségű borokat zárnak le, ugyanis ma már kiváló borokat hoznak forgalomba az egyre népszerűbb csavarzárral is. Ez a zárási mód nagyobb biztonságot nyújt és kevesebb kockázatot jelent a bor számára, mint a hagyományos, dugós lezárás. Emellett segít megőrizni a borok frissességét, illatosságát. Általában a könnyebb fehérborokra és a rozékra jellemző ez a forma.

Amennyiben palackunk parafadugóval van ellátva, a kinyitásnál egyrészt törekedjünk arra, hogy elkerüljük a dugó kihúzásával járó pukkanó hangot, másrészt ügyeljünk arra, hogy a dugóhúzó spirálja ne fúrja át a dugót, mert ebben az esetben annak kis darabjai beleeshetnek a borba. Ezért aki bontja – az illem szerint – mindig először a saját poharába töltsön egy keveset, hogy az esetlegesen beleesett dugódarabok ne a vendégek elé kerüljenek. A dugót mindig szagoljuk meg, mert a bor hibájáról – ha például dohos vagy penészes lenne – már a dugó szaga is tájékoztat.

A három-öt éves borokat fogyasztás előtt minimum húsz perccel érdemes kinyitni a palackfülledtség kiszellőzése érdekében. Idősebb, tanninban gazdag tételeket javasolt dekantálni. Dekantáláskor áttöltjük az üvegből egy másik üvegfalú edénybe a bort szellőztetés és üledékmentesítés céljából. Mindenképpen olyan dekantáló edényre van szükség, amiben a bor a lehető legnagyobb felületen érintkezik a levegővel. A legelterjedtebb edények üvegből készülnek, jellegzetes hosszú nyakuk és hasas testük van. A levegőztetés elő tudja hozni a gazdagabb illat- és zamatanyagokat.

A borkóstolás legfontosabb kelléke a boron kívül a pohár. Kerüljük a színes poharakat, átlátszó, díszítésmentes és tiszta poharat használjunk. A pohár formája képes változtatni az ital aromáján, tehát nem véletlen, hogy széles a paletta a különböző formák, méretek és szárhosszak között. Minden típusú bornak megvan a saját
pohara, legyen az édes, száraz, rozé, vörös vagy pezsgő. A vörösboros pohár kelyhe sokkal nagyobb, öblösebb, lapos fenekű, széles szájú. Ennek magyarázata, hogy minél nagyobb felületen érintkezik vörösborunk a levegővel, annál gyorsabb és egyenletesebb az oxigénnel való találkozás folyamata, aminek a végén kiteljesedett, érett
illatok és ízek jönnek létre. A fehérborok és rozék esetében a szűkebb szájú poharak vezetik el legtökéletesebben az illatokat az orrunkig. A pezsgőspohárnak (hosszúnyakú, vékony fleute; ejtsd: flőte) jóval magasabb a kelyhe, mint a többinek, ennek elsősorban esztétikai oka van: egy magasabb pohárban szebbek és jobban látszanak a buborékok. A talpas poharat a száránál illik megfogni, hogy ne melegítsük fel idő előtt az italunkat, és ne hagyjunk zsíros ujjlenyomatot a pohár oldalán. Az sem mindegy, hogy meddig töltjük a poharat: a kehely legszélesebb részéig. A pezsgőt mindig hidegen illik fogyasztani, ezért érdemes keveset tölteni, nagyjából a kétharmadáig, hogy ne legyen ideje átmelegedni.

A különböző bortípusok más és más hőfokon fogyasztva érvényesülnek a legjobban, mutatják a legszebb arcukat. A testes vörösborokat tizenhét-tizennyolc Celsius-fokon, a könnyebb vörösborokat tizenöt-tizenhaton, az édes borokat pincehőmérsékleten, a fehér- és rozéborokat nyolc-tíz fokon, a pezsgőt még ennél is hidegebb hőmérsékleten illik felszolgálni. Ha túl melegen szolgáljuk fel a bort, egyedi karaktere helyett csak az alkoholt és a savasságot fogjuk érezni benne, a túlhűtés pedig elfedheti a borok ízét, illatát. A borokat, hogy optimális hőmérsékletüket elérjék, nem szabad sem a fagyasztóba, sem a fűtőtestre tenni, mert érzékenyek a hirtelen hőváltozásra.

Az illem szerint a nő csak akkor tölthet italt, ha nincs férfi a társaságban, és a férfi feladata gondoskodni arról is, hogy soha ne legyen üres egy hölgy pohara. A koccintást azonban mindig a nőnek illik kezdeményezni.

Nagy illetlenség egy húzásra kiinni boros poharunk tartalmát. Ismerni kell a mértéket a borivásban éppúgy, mint az élet egyéb dolgaiban. Ahogy a mondás tartja: „Élvezd a bort, de fokozott tudatossággal, a mértékletesség egyenlő a boldogsággal.”